Sajdik FerencSAJDIK FERENCRŐL:

Németországban, Berlin egyik elővárosában, Neuenhagenben született. 2021 augusztusában lett 91 éves. Édesapja, Sajdik Sándor, korának legnevesebb zsokéja, édesanyja, Weinberger Sarolta balerina volt.  Ahogy mondani szokta: örökké vidám családba született. Egy bátyja van, Sándor. Németország után 1937-ben Görögországba, Athénba költöztek, ahonnan apja továbbment dolgozni Dániába. A fiúk ekkor görög iskolában jártak, maradtak édesanyjukkal, aki megtanult görögül, kézimunkáit árulta, abból éldegéltek szűkösen. 1941-ben anyjuk hazajött velük Dunakeszire, a régi nagy házba. A háború miatt az apa is hazaért Dániából, s végre újból együtt volt a család testvérrel, nagyszülőkkel egy fedél alatt. Jelenleg Budapesten, egy budai társasházban él feleségével, Marikával, akivel 68 éve házasok. Két lányuk van, Ildikó és Zsuzsa (aki vélhetően Picur figuráját ihlette), és öt unokájuk, sőt, van már dédunokájuk is.

sajdik-logo

Mindig is szeretett rajzolni, de nem készült tudatosan erre a pályára. Apja nem szerette volna, ha zsoké lesz, de édesanyja igen, mert jó keresetet jelentett. Apja ezért direkt vad lóra ültette, ami 10-szor is ledobta a fiatal Sajdikot, meg egyébként is elment a kedve a zsoké szakmától, mert ahhoz minden nap korán kellett volna kelni. Nagynénje javaslatára ment iparrajziskolába, oda járt az unokatestvére is. Amikor az iskola tanrendjét megváltoztatták, kevesebb lett a rajzos tárgy, ezért otthagyta, és több társával átment a nyomdaipariba.
Dolgozott litográfusként is (kőnyomatokat készített, ma már nemigen csinálnak ilyet). Még a rajziskolában látott meg egy sokszorosításra készített nyomólemezt (klisé), amelyen Pintér Jenő karikatúra sorozata volt előkészítve, ekkor ébredt rá, hogy ezzel szeretne foglalkozni. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, majd nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években, hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi. 1965-ben lett belső munkatársa a szatirikus hetilapnak. Közel harminc évig, hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat. 
A lap megszűnése után is sokáig jelentek még meg karikatúrái nyomtatott formában, majd a sors (vagyis Sívó Mária, a Corvina kiadó szerkesztője) összehozta Csukás Istvánnal, aki szintén gyakran házalt munkáival lapoknál és kiadóknál. Közös munkájuk legendás alakjai: Pom Pom, Gombóc Artúr, A Nagy Ho-ho-ho Horgász. Készített népszerű tv-reklámokat is (Bontott csirke), és készült egy Arany Pálma-díjas (Cannes, 2000) animációja is, a Moto Perpetuo, amit Vajda Béla rendezett. Napjainkban is aktív, könyvet illusztrál, Dunakeszi utcáit rajzolja gyermekkori emlékeiből. Folyamatosan rajzol, ez az élete.